Javíthatatlan nosztalgikus lélek vagyok. Ez, bevallom őszintén, nem ma kezdődött, amikor a digitális képek világában lehetőség nyílik a képek azonnali megtekintésére. Ha éppen nem jól sikerül a kép, azonnal le lehet törölni, és indulhat az újabb fényképezés.
Nem is olyan régen a képek sokkal nehézkesebben készültek. Az első fényképező gépem csak fél automata volt. Ez azt jelentette, hogy a filmet be kellet fűzni a gépbe, minden egyes kép elkészítése előtt hajtani kellett a filmen, be kellett állítani a fényviszonyokat, ráadásul még vakuval sem rendelkezett a készülék. Egyszóval igen nehézkes volt ezekkel a gépekkel fényképezni, jó képek készíteni pedig egyszerűen lehetetlenség volt. Mégis rendületlenül készítettem a képeket, és vittem a filmet a fényképészhez előhívásra. Az esetek nagy részében alig-alig volt használható minőségű kép. Kicsit jobb volt már a helyzet, amikor a fényképező gépek automaták lettek. Másfél voltos akkumulátorokkal működtek, a filmet is tekerték maguknak, a fényt nem kellett kézzel állítani, és vakuval is el voltak látva.
A nehézségek ellenére mégis folyamatosan készültek képek életünk legmeghatározóbb pillanatairól. Ennek hála, ma fellapozva az albumokat vissza tudjuk idézni a felejthetetlen pillanatokat.
Napjainkban már mi is tudunk házilag is készíteni nagyon jó minőségű képeket akár digitális géppel, akár okos telefonnal. Gond abban rejlik, hogy a papír alapú képek készíttetése kissé akadozik, bár több helyen lehet előhívatni azokat.
Legutóbb azonban, ahogyan készültünk nagymama 80. születésnapjának megünneplésére, úgy döntöttünk, hogy nem házilag készítjük el a fotókat. Felkérünk egy hozzáértő fotóst, aki nem csak a remek pillanatok lefényképezésére képes, hanem művészi képeket készít, amiknek mondanivalójuk is van.
Így esett a választás Szalai Balázs fotográfusra, akinek képeit az interneten megtekintve tudtuk, hogy remek fotókat fog készíteni. Nem csalódtunk, sőt örültünk döntésünknek.